összekuszál
összekuszál tárgyas ige
1. <Szálas anyagot, hajat, fonalat> rendetlenül megbontva gubancossá, kuszává tesz. Összekuszálta a gombolyagot. Összekuszálta a haját a szél. Vigyázzon, összekuszálja a pamutot. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Összekuszál vmit: okozza, előidézi, hogy vmely ügynek előre elképzelt meghatározott menete összebonyolódjék, megvalósulása zavarossá váljék. A tervet egészen összekuszálták. Könnyen, rövid ésszel, szerez a nő patvart, De …, Amit összekuszált, soha ki nem bontja: Hadd álljon elő a férfi eszes gondja! (Arany János)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Okozza, előidézi, hogy vmely alakulatnak, egyedekből, darabokból álló rendezett egésznek zárt rendje, rendezettsége felbomoljék, s rendetlenné, kuszálttá váljék. Amint a kuruc lovasság a császári poggyászszekér-vonatig eljutott, ez veszedelmesebb lett rá nézve minden sáncároknál …; ez megállította, szétrobbantotta, összekuszálta a győzelmes dandárt. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) <Vmilyen dolog nyugodt, rendezett külső formáját> megbontja, zavarossá, rendezetlenné, kuszálttá teszi. Midőn a fölebb elsorolt … iskolakönyveket írtam …, nemigen voltam censura által akadályozva, csak némelyiket kúszálták össze. (Táncsics Mihály) [A vénasszony] arcvonásait ezer ránc kuszálta össze. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Okozza, hogy vkinek rendezett, nyugodt benső világa, érzelmei, gondolatai rendezetlenné, zavarossá, kuszává váljanak. Az a hatalmas harmadik … kuszálja össze a gondolkozásomat. (Gárdonyi Géza)
összekuszálás; összekuszálható; összekuszáló; összekuszált; összekuszáltat.
