ostobaság
ostobaság főnév -ot, -a (kissé választékos)
1. (csak egyes számban) Az ostoba (1) melléknévvel kifejezett (emberi) tulajdonság; gyatra észbeli képesség; tompa ész, butaság. Dühítő ostobaság. Viselkedése nagy ostobaságra vallott. Egy méteres vízben már igen vígan jár a hajó. Azért ilyen szélesek és idomtalanok. Azt lehetne gondolni, hogy ostobaságból van ez így, pedig dehogy: észből, hogy széles teste ne sokat merüljön s teherrel. (Tömörkény István) || a. (csak egyes számban) Vkinek (vminek) ostoba (1, 3) volta. Vki szavainak ostobasága. Bosszantó ennek a könyvnek az ostobasága. Nem értem ostobaságodat!
2. Ostoba beszéd, ostoba megnyilatkozás; butaság, marhaság. Ostobaságot beszél, mond. Ennél nagyobb ostobaságot még nem hallottam. || a. Ostoba cselekedet, ostoba dolog; butaság, marhaság. Ostobaságo (ka)t csinál, követ el. Láttál már ilyen ostobaságot? Micsoda ostobaság, uraim, ez a mi hivatalos nyelvezetünk. (Mikszáth Kálmán)
3. Vmely jelentéktelenebb, de bosszantó, zavaró körülmény. Mindig közbejön valami ostobaság!
ostobaságú.
