ostor
ostor főnév -t, -ok, -a, (népies) ustor
1. Bot, vessző, amelynek (vékonyabb) végére rendsz. rojtos végű vékony v. font szíj, lószőr fonat, zsineg van erősítve; ezzel ütik, terelik, serkentik az állatokat. Pattogó, suhogó, körmön font, láncszemes ostor; → karikás ostor; sallangos, sudaras ostor; az ostor nyele; az ostor nyaklója v. telke; az ostor szíja; az ostor csapója, sugara, sudara v. hegye; az ostor csattan, csattog, durran, pattog, suhog; (átvitt értelemben) rajta v. az ő hátán csattan az ostor: (más hibájáért) ő bűnhődik, ő szenved; (meg)csörgeti v. cserdíti, (meg)suhogtatja, pattogtatja v. (meg)suhintja az ostort; → sugárra ereszti az ostort; ostorral → abrakolja a lovat; ostorával biztatja az ökröket; a lovakra csap az ostorral; csattog, durrant, durrogat, pattant, pattog(tat), rittyent, suhint az ostorral; egyet pattint az ostorral; vkire v. vkit vág, végigvág rajta az ostorral; sem → kocsi, sem ló, sem ostor nem a tied. A csikósok karikás ostorral terelték a ménest. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben … S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. (Petőfi Sándor) A Halál kocsisa legényesen suhogtatta az ostorát. (Ady Endre) || a. Hasonló eszköz embernek, állatnak, kül. kutyának a testi fenyítésére; korbács. Csattogott az ostor a rabszolgák hátán. [A kutyák dala.] Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj, No de: ebcsont beforr. (Petőfi Sándor) || b. Kül. az ostornyélre erősített szíj v. fonadék. Az ostor végén szöszből font csattanó van.
2. (átvitt értelemben, népies) Kútostor. Olyan volt ez a fa, mint a kútgém boldogabbik vége, hogy könnyebb legyen az ostort húzni. (Móricz Zsigmond)
3. (állattan) <Némely egysejtű állat (ostoros véglény) testén> fonálszerű, ostor (1) alakú, mozgó nyúlvány, a helyváltoztatás szerve (flagellum).
4. (gyermeknyelv) Játék, amelyben 10–15 gyermek (jégen is, korcsolyával a lábán) sorba fogódzik, a sort az élen álló legerősebb gyermek maga körül forgatja, úgyhogy a sor végén levők a futás nagy lendületétől leszakadoznak v. rendsz. fölbuknak. Játsszunk ostort!
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vkinek az ostora: az, aki vmely nagyobb közösségnek, ill. ellenségének sok szenvedést, fájdalmat, bajt, gondot, kellemetlenséget okoz; vminek az ostora: az, aki vmit kíméletlenül támad, ostoroz; a gyávaság, a hitványság, a romlottság ostora. Töröké volt Lippa, sőt Gyula vidéke | … Onnan a végházak [= végvárak] ostora és réme | Jó Varga Mihály is hányszor aláméne. (Arany János) Hetvennyolc esztendeig volt ellenségeinek ostora. (Jókai Mór)
6. (átvitt értelemben, választékos) Csapás, büntetés. (történettudomány) Isten ostora: Attila, a hunok királya; (régies) Isten ostora van rajta: I. bünteti, sújtja. Isten ostora rajtunk ez a fiú! Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? (Berzsenyi Dániel) Hadur mosolygva néz felénk! | De … A holtakat temessük el, Nehogy haragja döghalált Eresszen ránk, ostor gyanánt. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vminek az ostora: vmiből eredő fájdalom, szenvedés, kín. Martyrja volt az őszinteségnek, … s mégis … fájó gyanú ostorát kellett lelkén elviselnie. (Jókai Mór) Viseltem már a bús lemondás szürke Kámzsáját s homlokom megadva tűrte A gondok … ostorát. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): 1. ostorcsattanás; ostorcsattogás; ostordurrogás; ostordurrogtatás; ostorfa; ostorféreg; ostorlegyintés; ostorpattanás; ostorpattogás; ostorpénz; ostorsudár; ostorsuhintás; ostorütés; ostorvágás; ostorvillám; ostorzsineg; 2. kútostor; lovaglóostor; szíjostor.
