ostromol
ostromol tárgyas ige -t, -jon
1. <Erődöt, várat, megerősített várost> ostrommal elfoglalni, bevenni igyekszik. A török hiába ostromolta Egert. Besoroztattad magad azon önkénytesek [= önkéntesek] közé, kik szuronnyal kezükben fogják ostromolni a várkerti bástyákat. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Ostromol vmit: erőszakos módon, tolakodva bejutni igyekszik vhova. A tömeg a bejáratot ostromolta.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Makacsul ismételt kérdéssel v. kéréssel zaklat vkit. (vallásügy) Az eget ostromolja: ismételten imában kér vmit, könyörög vmiért. A diáklányok autogramért ostromolják a fiatal szerzőt. Jegyért ostromolták mindenfelől. (Vas Gereben) A sóhajokat … gyarló fülünk nem hallja, de az eget bizonnyal szakadatlanul ostromolják. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) <Nőt> heves udvarlással szerelemre bírni, megnyerni, meghódítani törekszik. Mindennap ostromolta a bájos özvegyet szerelmi ajánlataival. (Jókai Mór) Azt teszem, amit a hoppon maradtak, akik szeretetük tárgyát hiába ostromolják: némán kullogok utána, figyelem, lesem. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: megostromol.
ostromló; ostromlott; ostromolható; ostromoltat.
