oszlop
oszlop főnév -ot, -a v. -ja
1. (építészet) Szilárd anyagból (kő, tégla, beton, fa, vas) készült kör v. szabályosan sokszögletű alaprajzú, henger, ill. hasáb alakú, függőleges építészeti elem más épületrészek terhének hordására v. díszítésül. Kerek, szögletes oszlop; alacsony, karcsú, magas, zömök oszlop; → dór oszlop; → ión oszlop; az oszlop fejezete ←; az oszlop lába, törzse. Négy oszlop tartja a mennyezetet. A tető két oszlopon nyugszik. Nekitámaszkodik egy oszlopnak. Láttam követ én is, oszlopot Rómában, | De régi lakóit keresem hiában. (Arany János) Jónást meg egy cifra oszlop | tetejébe tették hogy szónokoljon | és jövendölje végét a világnak. (Babits Mihály) Faragott oszlopok voltak a tornácon. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen alakú, rendsz. fából készült, hengeres pózna vminek a tartására. Felállítják, leássák, fölszerelik az oszlopokat. || b. Ilyen alakú rúd, cölöp vminek megjelölésére, jelzésére. Határjelző oszlop; útelzáró oszlop. Kimegy a tengerpartra, s nézi a vízjelző oszlopokat. (Gelléri Andor Endre) || c. Hirdető oszlop: utcán, köztereken elhelyezett, rendsz. henger alakú építmény nagyobb hirdetések számára. Hengeres, kivilágított, négyszögletes hirdető oszlop.
2. (régies) Ilyen alakú emlékmű v. síremlék; emlékoszlop. A hála oszlopa; oszlopot állít, emel vkinek. Ne légy a legnagyobb elmékhez mostoha, … Állíts inkább nékik gyémánt oszlopokat. (Csokonai Vitéz Mihály) Néma borongással megy az őskor lelke, fölötted, | Cserhalom! és nem kér emlékűl oszlopot ércből. (Vörösmarty Mihály)
3. Egymásra helyezett tárgyaknak oszlopra (1) emlékeztető csoportja. Oszlopba rakta a dobozokat. Elkezdte az összes könyveket összeszedni, magas oszlopba rakta s behordta őket a kirakatból. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, választékos) Vmely közösségnek, csoportnak jelentős, aktív tagja, erőssége, támasza. A demokrácia, a párt, a rendszer oszlopa; a tudomány oszlopa. Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted. (Kossuth Lajos) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek v. vminek az oszlopa: segítője, támasza, védelmezője, pártfogója, gyámol(ítój)a. A béke, az erkölcs, az igazság oszlopa; az elnyomottak, a jogtalanok oszlopa. Szép talentum, nagy ész … Lehet még trónusnak oszlopa. (Jókai Mór) Kegyes ember, árvák oszlopa, szegények gyámola. (Tolnai Lajos)
5. (katonaság, sport) Zárt (katonai) alakzat, amelynek mélysége (jóval) nagyobb, mint szélessége. → Négyes oszlop; zárt oszlop. Oszlopban álltak, sorakoztak fel. A sereg két oszlopban halad, nyomul előre. || a. (katonaság) Némely, főleg műszaki fegyvernemnek századnyi egysége. Fogatolt oszlop.
6. (átvitt értelemben, nyomdászat) Egymás alá írt v. nyomtatott számok, szavak, szöveg összetartozó csoportja; hasáb.
Szóösszetétel(ek): 1. oszlopalap; oszlopegyenes; oszlopelrendezés; oszlopember; oszloperdő; oszlopfolyosó; oszlopforma; oszlopgyám; oszlophornyolás; oszlopkő; oszlopköz; oszlopláb; oszlopmaradvány; oszloppárkány; oszlopszent; oszloptalapzat; oszlopterem; oszloptemplom; oszloptornác; oszloptörzs; 2. emlékoszlop; füstoszlop; gerincoszlop; gyámoszlop; hadoszlop; higanyoszlop; jelzőoszlop; lámpaoszlop; lángoszlop; légoszlop; márványoszlop; menetoszlop; sürgönyoszlop; számoszlop; szégyenoszlop; tankoszlop; távíróoszlop; vezetékoszlop; villanyoszlop.
oszlopú.
