osztag
osztag főnév -ot, -a (katonaság, hivatalos)
1. Bizonyos feladatok elvégzésére időlegesen összeállított kisebb katonai v. rendőri egység. Felderítő, gépkocsizó, a rend fenntartását biztosító, kivégző, büntető osztag. A szerelem … ama csodálatos hatalom és felsőbbség, amely nem dolgozik hadtestekkel és osztagokkal. (Karinthy Frigyes)
2. Embereknek feladatok közös elvégzésére szervezett csoportja. Élelmezési osztag; az építők osztaga.
3. jelzői használat(ban) Annyi, amennyiből egy osztag áll. Egy osztag katona. [Kiáltott] a vajda után, kit hatlovas hintó vitt magával … egy osztag huszártól kísérve. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): osztagparancsnok.
osztagnyi; osztagos.
