otthon [1]
otthon [1] határozószó, (régies) otthonn
1. A beszélőnek v. a szóban forgó személynek a lakásán, házában, stb. <ha a beszélő nincs ott>. Otthon parancsolj (ne itt!): ne basáskodjál!, ne parancsolgass!; idegenben csak kérhetsz, de nem parancsolhatsz; (mindig) otthon ül ←; otthon van vhol: a) vhol állandóan v. általában tartózkodik; b) otthonosan érzi magát valakinél, szívesen látott vendég nála; nem vagy otthon!: <főleg vendégségben pajkosan viselkedő gyermeknek szóló figyelmeztetés:> viselkedjél rendesen, illedelmesen; tégy úgy, mint otthon v. mintha otthon volnál: érezd magad kényelmesen, fesztelenül; (tréfás) egyél, ne éhezzél v. ne koplalj, mint otthon: csak láss hozzá az evéshez, lakjál jól! Egy hete nem voltam otthon, holnap hazamegyek. Mi újság nálatok otthon? A barátom otthon van, fölkeresheted. Mindenütt jó, de legjobb otthon. Mint otthon itt úgy viselje Magát a kisasszonyka. (Csokonai Vitéz Mihály) Otthon a tűzhely hűvös és repedt. | Hideg fazékban készül az ebéd. (József Attila) Nem vén ember ő még, most is szebb asszonyt kapna, mint amilyen otthon van. (Gelléri Andor Endre) || a. Abban a lakásban, házban, amelyben a beszélő v. a szóban forgó személy szülei laknak, <ha az illető már máshol lakik.> Feleségem most otthon van a szüleinél. Hát hogymint vagytok otthonn, Pistikám? (Petőfi Sándor) || b. Abban a községben, városban, vidéken, ahol a beszélő v. a szóban forgó személynek állandó lakása van, <ha a beszélő nincs ott.> Épp akkor nyílik a kiállítás otthon, Miskolcon, amikor én Pesten leszek.
2. Azon a helyen, községben, városban, ahol a beszélő v. a szóban forgó személy született v. gyermekkorát töltötte, ahol családja, szülei élnek v. éltek; szülőföldjén, szülőfalujában, szülővárosában, <ha ő már máshol él>. Húsz éve nem voltam otthon, Baranyában. Hol vagy otthon? S úgy fogok majd otthon meghalni, Mint egy kölyök, Akinek tréfa volt az élet És ok nélkül pihenni tér meg. (Ady Endre)
3. <Külföldön levő személy szempontjából:> abban az országban, ahol a beszélő v. szóban forgó személy született, gyermekkorát élte v. ahol élete (előző) nagy részét töltötte; hazájában. Hej, azóta otthon már aratnak! Milyen lehet otthon az élet? A keservek | is édesebbek otthona hazában! (Katona József) Végső volt honában, Ki a szabadságért Hősi kardot ránta … S othonn már nevét is Alig ismerik. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben) Szólásszerű állandósult kifejezésekben a vhol való tartózkodás kellemes, meleg, meghitt, bizalmas hangulatának v. a vmiben való jártasságnak, vmely ismerős területen való biztos tájékozódásnak, mozgásnak, tevékenységnek a kifejezésére.> Otthon van (vmiben v. vhol). || a. (átvitt értelemben) Otthon vagyok már: most már értem, tisztában vagyok vele. || b. (átvitt értelemben) Otthon van vhol: jól tud tájékozódni rajta v. benne v. köztük; jól ismeri. Én sokszor összejártam ezeket a romokat diák éveimben, otthon vagyok köztük. (Jókai Mór) Otthon volt ő az ég fényes planétái közt. (Mikszáth Kálmán) || c. (átvitt értelemben) Otthon van vmiben (tudományban, művészetben, mesterségben): járatos benne; jól ismeri annak szakmai részletkérdéseit. Otthon van az irodalomban. Elkezd politizálni; ott azután mind otthon vagyunk, nincs járatlan elme. (Jókai Mór) || d. (átvitt értelemben) Otthon van vhol, otthon érzi v. (régies) találja v. leli magát vhol, vmely helyzetben: otthonosan, kellemesen, biztosnak érzi magát, fölényben van. Pompásan ülte a lovat. Egészen otthon volt rajta. (Jókai Mór) Egyszerre otthon érezte magát e családban. (Justh Zsigmond)
5. Otthonról: hazulról (1–2). Csomagot kaptam otthonról. Ő nem dicsekedhetik avval, hogy majd kap otthonrul pénzt. (Móricz Zsigmond)
Szóláshasonlat(ok): (tréfás) Nincsenek otthon (nála): elment az esze; bolondosan viselkedik; bolond.
