otthon [2]
otthon [2] főnév -t, -ok, -a (-ja)
1. Lakás, lakóház, amelyben lakik vki. Családi, kellemes, meleg otthon; van otthonom; saját otthontában van. Igy Toldi, elérvén budai otthonját, Szegre akaszthatta bujdosása gondját. (Arany János) A ház is alszik, … | mint majd száz év után, |ha összeomlik, … | s nem sejti senki róla, | hogy otthonunk volt-e vagy állat óla. (Kosztolányi Dezső) Az asszony az új otthonban . megkönnyebbülten sóhajtott fel. (Nagy Lajos) || a. Családi fészek, tűzhely. Lakásom van, de nincs otthonom, nincs senki mellettem. Én nem sóhajtok így, nekem nincs otthonom! | Amely nyugodalmas meleggel várna rám. (Tompa Mihály) Tó szigetje édes honná, Sátoruk lőn szép otthonná. (Arany János) Magamhoz … úgy se vehetnélek, mert nincs otthonom. (Justh Zsigmond) || b. (átvitt értelemben) Családias, meleg, otthonos, barátságos lakás, családias környezet. Idős házaspárnál otthont talál egyetemi hallgató. Mély vadonban, zizegő levélen Ki az, aki bujdokolva mégyen? | … Nincs-e néki egy nyugalmas otthon, Hol vidító, enyhe láng lobogjon …? (Arany János)
2. Intézmény, ahol aggok, rokkantak v. tanulók, gyermekek laknak együtt → Napközi otthon; szociális otthon: rokkantak és fogyatékosak elhelyezését, ápolását és foglalkoztatását szolgáló, az állam által fenntartott intézmény; aggok otthona; elhagyott gyermekek otthona.
3. <Rendsz. intézmények elnevezésében:> különféle közösségek, szervezetek tevékenysége, társasági élete számára szolgáló épület v. helyiség. Úttörők otthona. S ez itt Pest. Szörnyüség | mégis, így, vakon nekivágni a | világnak, pénztelenül … | Végre eszembe jutott valami | a Mozdonyfűtők Otthona: az is vasutas dolog, talán befogad. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): csecsemőotthon; diákotthon; gyermekotthon; kultúrotthon; leányotthon; munkásotthon; színészotthon; szülőotthon; tanoncotthon; tanulóotthon.
