ötven
ötven [e] számnév, tőszámnév
I. melléknévi
I. <A szám jelölésére.> Ötször tíz <személy, dolog>. Ötven ember, év, forint, nap; ötven-ötven: mindegyiknek ö., külön-külön ö. Vadat űzni feljövének | Hős fiai szép Enéhnek | … Ötven-ötven jó leventét Kiszemeltek, hogy követnék. (Arany János) Elekes félrevonta Jancsit, aki … rendelkezésére állt ötven dollár erejéig. (Kosztolányi Dezső) Abu Kair négy napon keresztül… sakkozott, ötven játszmát vezetve egyszerre.. (Karinthy Frigyes) || a. <Osztó értelmű kifejezésben:> ötven-ötven. Naponként ötven forintot keres.
II. <Sorszámnévvel kapcsolatos jelentésben v. sorszámnév helyett.>
1. <Az óra számának neve után az ötvenedik perc jelölésére.> Tíz óra ötven perckor indul a gyors.
2.* <Némely hely, szövegrész megjelölésére, állandósult kapcsolatokban:> ötvenedik. Az ötvenedik b) pontban; az ötvenedik paragrafus idézett bekezdésében.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
II. (főnévi) -et, (ritka, régies) -e [e, e]
I. <A szám fogalmához szorosabban kapcsolódó jelentések.>
1. Az a mennyiség v. szám, amely ötven egységet foglal magában. Ötször tíz az ötven. Ötvenben a tíz megvan ötször.
2. (főleg személyragos alakban többes szám 1–3. személyben és ritka, régies egyes szám 3. személyben) Ötven személy. Ötvene [e], ötvenünk, ötvenetek [e-ë], ötvenük: ő (én v. te) és még negyvenkilenc másik személy (együtt); vele (velem, veled) együtt ötvenen.
3. (bizalmas) Az érvényben levő pénzegységből ötven; ötven forint. Ötvenért megveheted. || a. (bizalmas) <Főleg, ha az egység v. többszöröse is szerepel:> az érvényben levő pénzegység századrészéből ötven; ötven fillér, krajcár stb. Ötvenért vettem.
II. <Állandósult szókapcsolatokban, belső tárgyként, ill. számhatározóként; az igével kifejezett cselekvés, történés ötvenszeri ismétlésének kifejezésére:> ötven botütés mint testi fenyíték. Ötvenet vág, vágat vkire. Matyit a kastélyba cibálják; Lúdjait elhajtják; és a kapu közt hevenyében Ötvenet vágnak rá. (Fazekas Mihály) Vitéz kapitány úr, … vágasson rám vagy ötvenet. (Vas Gereben)
III. <A sorszámnév főnévi értelmével kapcsolatos jelentésben v. főnévi értelmű sorszámnév helyett.>
1. (bizalmas) <Az óra számának neve után:> az ötvenedik perc vége. A gyors hét ötvenkor indul.
2. (népies, bizalmas) Vmely évszázadnak, kül. a folyó századnak ötvenedik éve. Ötvenben beszéltem vele utoljára.
3. (bizalmas) A szóban forgó személy ötvenedik életéve. Már az ötven felé → ballag. Közeledik az ötvenhez. Innen van még az ötvenen. Betöltötte az ötvenet. Magas, száraz, … barna asszony volt, túl az ötven derekán. (Tolnai Lajos) Az ötven felé járó ember minden darabján jól meglátszik, hogy szereti a kényelmet, de az izgalom frissé teszi. (Petelei István)
4. (kissé bizalmas) Az ötvenes számmal jelölt ház, épület, lakás, helyiség. Rákóczi út ötven; harmadik emelet ötven.
III. (határozóragos alakok, határozószó-szerűen)
1. Ötvenen: ötven személy együtt. Ötvenen vagyunk az énekkarban. Sokan falatoztak itt, legalább ötvenen. (Kosztolányi Dezső)
2. Ötvenszer: a) ötven ízben, ötven alkalommal; b) <számnév előtt:> ötvennel megszorozva. Ötvenszer kettő (az) száz. c) <hasonlításban szereplő mennyiségről szólva határozatlan számnév v. (számnévi) névmás előtt:> ötvenszer több; ötvenszer akkora; ötvenszer annyi; d) <számnév és mértéknév v. mértéknévből képzett melléknév előtt, annak kifejezésére, hogy a szóban forgó terület akkora, hogy egyik oldala ötven, a másik oldala a tőszámnévvel meghatározott mértékegységnyi:> ötvenszer harminc méteres telek.
IV. <Szorzó számnév helyett, milyenségre v. mennyiségre utaló mutató névmás előtt, összetétel előtagjaként:> ötvenszer. Ötvenszer akkora; ötvenszer annyi; ötvenszer ekkora; ötvenszer ennyi.
Szóösszetétel(ek): ötvenegy; ötvenesztendős; ötvenéves; ötvenezer; ötvenféle; ötvenfilléres; ötvenforintos, ötvenhárom; ötvenhat; ötven-hatvan; ötvenhét; ötvenkét; ötvenkettő; ötvenkilenc; ötvennapos; ötvennégy; ötvennyolc; ötvenöt; ötvenszázalékos.
