óv
óv ige -tam, -ott, -jon, (régies, költői) ó óttam, óvott (ótt), ójon
1. tárgyas (választékos) Óv vmitől v. (ritka) vmi ellen: vmely várható v. lehetséges rossztól épségben megtartani, céltudatos cselekvéssel megvédeni igyekszik. A → széltől is óv vkit; óvja fejét a napszúrástól, gyermekét a meghűléstől, a palántákat a fagytól. A szégyelni való, megvert háromszor … Ezt mondván, megtért a kastélyába, s azonnal Elküldötte a húsz láncsást, kegyelemmel akarván Óni magát ezután az erőszak tétele ellen. (Fazekas Mihály) Úgy anyám! kecsegtesd ölbeli ebedet, Ójad fúvó széltül drága gyermekedet. (Arany János) || a. tárgyas Vmi, vki vmivel takarva véd vmit. Rettenve néznek egy fekete párra. | „Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk. | Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk. (Ady Endre) Katonák jöttek reggel, | homlokukat rohamsisak ótta. (Radnóti Miklós) || b. tárgyas (választékos) Óv vkitől v. (ritka) vki ellen: vmely ártalmas v. veszedelmes személy társaságától rendsz. figyelmeztetéssel távoltartani igyekszik. Óvja fiát a rossz barátoktól. A hont | kivont szablyával óvta ellenem. (József Attila)
2. tárgyas (vonzat nélkül) (költői) Féltve véd. Ha majd te harcolsz a fenevadakkal, | … égen, földön nem lesz egy rokon, Nem egy barát, ki biztasson vagy óvjon. (Madách Imre) Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. | Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Borúljon rám és óvjon átkarolva. (Ady Endre) Kívül-belől | leselkedő halál elől az asszonyhoz úgy menekülsz, | hogy óvjon karja, öle, térde. (József Attila)
3. tárgyatlan (sport) Óvást (2c) tesz. Az ellenfél hiába óvott.
Igekötős igék: agyonóv; megóv.
óvható; óvott.
