öv
öv főnév -et, -e [e, e]
1. Szövetből, bőrből, fémből v. más anyagból való szalagszerű pánt, amely a ruhát derékban össze- v. átfogja, a testhez szorítja. Keskeny, széles öv; hímzett, rávarrott öv; nylon öv; övet köt a derekára; megereszti, meghúzza az övét; (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) megoldja vkinek az övét: <nőt> magáévá, asszonnyá tesz. Magyaros derekát arany öv szorítja. (Csokonai Vitéz Mihály) A vár ura jő, s gyürüt, ékes övet, S több nagybecsü mátkaruhát hoz. (Kisfaludy Károly) Szakálla az övébe lógott. (Gárdonyi Géza) Anyám nagybátyja, régi pap, | lilaszin övvel, kanonok … | arany keretből feketén | apró szemével kivigyáz | a szép világos nagy falon. (Babits Mihály) || a. A ruha derekára varrt pánt v. korcszerű rész. Beállított öv.
2. <Az emberi testen> a csípő tájéka a test egész kerületében; derék. Övig gázol a vízben. A búza már övig ér. Jobb, ha megnézzük, hogy mit csinál a vajda: Hát, öli az embert, ezt az ostoba fajt, Széltibe hosszába vágja mint a parajt. | Bizony úgy is tetszett neki utoljára, Mintha övig érő dudva között járna. (Arany János) [A segéd] övig meztelen, egy kis lavór mosdóvízből pogány fecskendezést vitt véghez maga körül. (Babits Mihály)
3. (földrajz) <A Földön> az egyenlítőtől északra és délre meghatározott szélességi körök által határolt terület, amelyen belül az éghajlat nagyjából azonos; égöv. → Éghajlati öv; hideg, forró, mérsékelt öv. Az északnak Fagyos vagy mérséklett [= mérsékelt] öve alatt laknak … (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (földrajz) A Föld felszínén olyan terület> amelyre vmely földrajzi v. gazdasági jelenség általánosan jellemző. A lombos erdők öve; a fenyőfák öve; a juhtenyésztés öve.
4. Vmely helyet, települést többé-kevésbé zárt gyűrűként körülvevő természetes v. mesterségesen létrehozott (ill. kijelölt) sáv; övezet. A várost széles övben erdő veszi körül. Az erődítmények övén megtorpant a támadás. Rájmond … Tetemes földhányást megrak cölöpökkel, Körülveszi várát védelmi övekkel. (Arany János) || a. (ritka) Övezet (1 b), zóna (4). Katonamentes, semleges öv; tilos öv.
5. (rendsz. összetételben) A derék köré illeszthető (felfújható) kerek gumitömlő v. elül a derékra erősíthető vastag parafa lap, amely biztosítja a víz színén való maradást. Még mindig övvel úszik.
6. (műszaki nyelv) Kazán, kohó övei: a kazán burkolatát alkotó meghajlított vaslemezek. || a. (műszaki nyelv) Vasszerkezetek övei: a tartó lemezekre két oldalt merőlegesen illesztett lapok.
Szóösszetétel(ek): 1. övkötő; övpáncél; övrendszer; övszalag; övszíj; övszorító; 2. állatöv; égöv; erényöv; erődöv; földöv; gömböv; mentőöv; sarköv; védőöv.
öves.
