őzike
őzike [e] főnév őzikét, őzikéje [e] (kedveskedő)
Kis, fiatal őz. Az udvaron kis őzike legelész, nyakára piros szalag van kötve. (Jókai Mór) || a. (gyermeknyelv) Általában őz. Fürgén szökeltek, mint az őzikék. (Reviczky Gyula)
Szóösszetétel(ek): őzikelábú; őzikeszemű.
őzikés.
