pacal
pacal főnév -t, -ok, -ja
1. A szarvasmarhának és a juhnak tisztított, emberi táplálékul használható recés gyomra. Vett két kiló pacalt. A birkapörköltben nagyon szereti a pacalt. Szóláshasonlat(ok): olyan, mint a pacal: visszataszítóan lágy, petyhüdt. Csontot, pacalt, májat nem vett hússzámba a nemes vármegye. (Eötvös Károly) || a. Ebből savanyú v. paprikás lében készített étel. Pacalt eszik ebédre. A főbíróné most libapecsenyét eszik …, ha az urat kidobják a hivatalból, vasárnap is pacalt főzet. (Vas Gereben) Egy pacalt kérek – mormogta röfögő hangon. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Pacallá: olyanná, hogy formája szinte a felismerhetetlenségig megváltozik. Pacallá ázik, válik. Kalapja, köpenye keresztül ázva, kesztyűi pacallá téve. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Határozottság, férfias magatartás nélküli személy, rendsz. férfi. Tehetetlen pacal. Ráncba kell szedni ezt a pacalt! || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Ilyen v. ilyenre jellemző. Pacal ember.
Szóösszetétel(ek): pacalkereskedő; pacalrojt; pacalvágó.
pacalos.
