páhol
páhol tárgyas ige -t, -jon (ritka)
<Bottal v. más eszközzel> hosszan, alaposan üt, ütlegel, ver; püföl vkit, ritk, vmit. A fiát páholja, mert hazudott. A vitézlő Bence, Jól kifent kardjával egy husángot metsze, Kezdé a legelsőt [= a hozzá legközelebb eső embert] ugyancsak páholni. (Arany János)
Igekötős igék: elpáhol.
páholás; páholó.
