palatális
palatális melléknév és főnév (nyelvtudomány)
I. melléknév -an Olyan <beszédhang>, amelyre a nyelv hátának a kemény szájpadlás felé való emelkedése jellemző, ill. ilyen módon történő v. létrejövő <hangképzés, mozzanat>. Palatális hangok; palatális képzésű; palatális rés, zár; palatális terület: a kemény szájpadlásnak az ilyen hangok képzésekor igénybe vett része. || a. Olyan <magánhangzó>, amelynek képzésekor a nyelv hátának elülső v. középső része a kemény szájpadlás felé emelkedik; magas (hangú). A magyar nyelv fontosabb palatális magánhangzói: i, í, ü, ű, é, ö, ő, e. || b. Olyan <hangrend>, amelyre az ilyen magánhangzók jellemzők. Palatális hangrendű szó. || c. Olyan <mássalhangzó>, amelynek képzésekor a nyelv háta a kemény szájpadlással rést, ill. zárt alkot. A fontosabb palatális mássalhangzók: gy, ty, j, ny. || d. Az ilyen magán-, ill. mássalhangzóra jellemző. Palatális hasonulás; palatális illeszkedés.
II. főnév -t, -ok, (-a) Palatális, magas magánhangzó; magas hang(zó). || a. Palatális mássalhangzó; ínyhang. A palatálisok képzése.
