pállik
pállik tárgyatlan ige -ott, -jék (-jon) (csak egyes szám 3. személyben)
1. Pállik vmi: egymásra hajló bőrön v. nyálkahártyán, kül. a száj szögletében <izzadás v. más (kóros) váladék izgatása következtében> a hám fellazul, kisebb repedések s ezek körül lerakódó pörkök támadnak. Állandóan pállik a szája széle. Más után ivott, most pállik a szája. || a. Pállik vmi: végbélnyílás tájékán, hónalj alatt, lábujjak közti részen <izzadás következtében, valamint tisztán tartás elmulasztása miatt> a bőr, a felhám felpuhul és kisebesedik.
2. (tájszó) <Tömegben levő növény, növényi anyag nedves, párás környezetben> fülled, rothad, erjed. A kendert pállani az áztatóba rakják.
3. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Vmi a tespedés hangulatát árasztja. Kongó palotában, tágas öreg csűrben, Hol unalom pállik, pók sző-fon, az ürben, | Vonszolja egész nap Toldi sötét árnyát. (Arany János)
Igekötős igék: kipállik.
pállás; pálló.
