pálya
pálya főnév pályát, pályája
1. (tudományos, választékos) Az a fizikai törvényektől megszabott út, vonal, amelyen vmely test – haladása közben – mozog. A lövedék pályája a levegőben; a bolygók pályája; vmilyen pályát ír le. A Föld ellipszis alakú pályán kering a Nap körül. A mesterséges hold rátért kijelölt pályájára, s megkezdte keringését Földünk körül. Mint vészt jelentő üstökös az égen Magányos pályán búsan bujdosom. (Petőfi Sándor) Csillagok testvére, előre a pályán. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az ezen való haladás, mozgás. Fel hát, világim védnemtői, fel, Kezdjétek végtelen pályátokat. (Madách Imre)
2. (vasútügy) Vasúti járművek közlekedésére való építmény, amely alépítményből (töltés, bevágás, híd, alagút) és felépítményből (vágány) áll. → Nyílt pálya; átépítik, javítják a pályát. A vonat → szabad pályán állt meg. A pályán átjárni tilos. Szombaton lesz a pálya nagyszerű megnyitása … Meglehet felrándulok Pestre. (Arany János) Csinálunk kocsit, hozzá pályát, | földben, föld fölött, föld alatt. (József Attila) S lent, a mély | pályán … | vas-sínek száguldtak a végtelen | felé. (Szabó Lőrinc) || a. (műszaki nyelv) Hídpálya.
3. (sport) Mérkőzés, verseny, edzés céljára elkülönített, fenntartott és megfelelően berendezett, rendsz. meghatározott méretű terület. Fedett pálya; füves pálya; → hazai pálya; a pálya felavatása, megnyitása; → felbillen a pálya; → civil a pályán. A labda elhagyta a pályát. A sportegyesület új pályát kapott. A pálya partján álldogáltam, Ott lenn játszott a víg sereg. (Ady Endre) Néhányszor lekuporodott, sprintelt, végigszaladta a pályát. (Kosztolányi Dezső) || a. Ennek talaja, mint a játék, a verseny eredményét befolyásoló tényező. Csúszós pálya; felázott pálya. || b. (indulatszó-szerűen) Pálya!: <sízők és szánkázók figyelmeztető felkiáltásaként, hogy lesiklásuk útját az ott tartózkodók tegyék szabaddá:> lesiklás következik!
4. (régies) Út, útirány. Gyors alföldi mén Vág csikorgó hosszu pályát A tél mezején. (Vörösmarty Mihály) Az emberiségnek … új pályát kell törnie. (Eötvös József) Egy a pálya, egy a végcél. (Arany János)
5. (régies) Csatatér, küzdőtér. Mint az érett gyümölcs Az élet fájáról: Hull a fáradt ember, Midőn órája szól… Hiába volt dicső Ifjú, szép és erős: A társaságba gyöngy, A pályán elszánt hős. (Vörösmarty Mihály)
6. (átvitt értelemben) Foglalkozás (2), hivatás (2). → Szabad pálya; vmilyen pályára → jön; az orvosi pályára lép; vmilyen pályára → megy; pályát → téveszt; pályát választ. Megszerette a tanári pályát. Hogy a szelíden érző szép nemet Letiltva minden főbb pályáiról Guzsalyra, tőre kárhoztatni szokta A férfitörvény, vajjon jól van-e? (Berzsenyi Dániel) Sajnos, Szindbád ifjú urunk nem a színpadi pályán működik … (Krúdy Gyula) Egy teológus otthagyta a papi pályát, megválasztották tanítónak. (Móricz Zsigmond)
7. (átvitt értelemben, választékos) Az élet útja, eseményeinek, cselekvéseinek összefüggő sorozata. Vkinek a pályája rögös; → futja a pályát; → megfut vmilyen pályát; → megfutja (a) pályáját; szép pálya áll előtte, vár rá. Ragyogó pályát futott meg. Bágyadt testem ily rövid pályája Elején örökre kialszik. (Csokonai Vitéz Mihály) S ha pályám, bár szép, ó de töredék lesz, Nékem elég lesz. (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. pályaág; pályaáthidalás; pályabajnok; pályabeosztás; pályabevágás; pályaburkolat; pályacél; pályacsere; pályacsúcs; pályaedzés; pályaelágazás; pályaelőny; pályaelzárás; pályaépítés; pályaépítő; pályaépület; pályafelügyelet; pályaház; pályahely; pályahiány; pályahossz; pályaképes; pályakeresztezés; pályakezdet; pályaközép; pályaméret; pályasík; pályaszakasz; pályaszemélyzet; pályatalaj; pályatöltés; pályaválasztó; pályavégzett; pályaverseny; pályavizsgálat; 2. csillepálya; életpálya; félpálya; földpálya; futballpálya; futópálya; hídpálya; idegpálya; jégpálya; korcsolyapálya; körpálya; kötélpálya; közpálya; kuglipálya; nappálya; röppálya; salakpálya; siklópálya; sportpálya; tekepálya; teniszpálya; útpálya; vaspálya; versenypálya.
