panaszkodás
panaszkodás főnév -t, -ok, -a
A panaszkodik (1) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki panaszkodik; hosszas v. ismételt panasz. Keserves panaszkodás; fejfájásról, szegénységről való panaszkodás. Mindenki menekül már panaszkodása elől. Nem szeretem az örökös panaszkodást. Ferencnek nem volt szokása se a dicsekvés, se a panaszkodás. (Móra Ferenc)
panaszkodási.
