páncélos
páncélos melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. Páncélba öltözött, páncéllal fedett, védett. Páncélos katona, vitéz; páncélos derék, mell. Derék páncélos lovagok; színe, virága a király hadának. (Jókai Mór) A tágas udvaron … páncélos embert pillantottak meg. (Gárdonyi Géza)
2. (katonaság) Páncéllal (2) ellátott. Páncélos ágyú, gépkocsi, harckocsi. || a. (katonaság) Ilyen fegyverzettel, páncélkocsikkal fölszerelt. Páncélos alakulat, ék, fegyvernem, hadosztály; páncélos cirkáló. [A] páncélos hadihajók, … cirkálók … fekete körvonalai majdnem mindennap feltűntek a messzi tenger távlatán. (Kuncz Aladár)
3. (állattan) Védőburokkal, páncéllal (3) borított <állat, testrész>. Páncélos hüllők. Az volt a nyár! Tüzelt a fény | A dinozaurusz [= gyíkféle ősállat] páncélos övén. (Tóth Árpád) Lenn fényes tetejű gépkocsik, mint páncélos bogarak | a grófi palota előtt. (Babits Mihály)
II. főnév -t, -ok, -a (katonaság)
1. (történettudomány) Páncélba öltözött személy. || a. Páncélos (2) harckocsikkal fölszerelt alakulat tagja. Páncélosnak jelentkezett.
2. Páncéllal burkolt harckocsi; páncélkocsi. A csatát a páncélosok támadása vezette be.
3. Vastag páncéllemezzel burkolt hadihajó. A páncéloson fellázadt a legénység.
Szóösszetétel(ek): páncéloscsata.
