papucs
papucs főnév -ot, -a
1. Főként otthon viselt kényelmes, bő, sarkatlan v. alacsony sarkú lábbeli; rendsz. bőrből, posztóból készül. Fatalpú, hímzett papucs; bársonyból, gyékényből, szalmából készült papucs; csattog a papucsa; papucsban csoszog, klaffog. Leveti cipőjét, felhúzza a papucsát. Az ágy elé tette a papucsot. Én csak egypár papucsot szeretnék, – áhítozott egy öreges asszony. – Mindig hallottam, hogy a török jó papucsot varr. (Gárdonyi Géza) Félfüllel hallom s halkan nevetem, Künn egy papucs míly furcsán csoszog el. (Tóth Árpád) || a. (bizalmas) Kényelmes házi cipő.
2. (választékos) <Az otthoniasság, az otthoni kényelem v. a magánélet jelképeként.> Papucsban: olyan helyzetben, olyan külsővel, ahogyan vki a nyilvánosság előtt nem szokott mutatkozni, ahogyan csak a hozzá legközelebb állók ismerik. Az író, a művész, a színésznő papucsban.
3. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás, rosszalló) <Bizonyos szókapcsolatokban, férj és feleség viszonyában:> olyan helyzet, állapot, amikor az asszony parancsol, rendelkezik, a férj pedig meghunyászkodva engedelmeskedik, ill. ritk. maga a férjet uralma alatt tartó feleség, asszony. Papucs alatt van, nyög; papucs alatt tart vkit; papucs alá jut, kerül. Papucs viszi a kormányt. Ügyefogyott király volt az | A második Endre, | Papucs alatt szuszogott az | Isten-teremtette. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás, rosszalló) Papucshős. Nagy papucs az öreg. Nem akar papucs lenni Éppen Gida nincs itt, aki sose mulaszt … Szegény Gida, aki híres, közmondásos papucs. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben, ritka, népies) (csak birtokos jelzővel) Vmely vonatkozásban a papucs (1) alakjára emlékeztető növény, virág, állat. Boldogasszony, kisasszony v. szépasszony papucsa: a kosborfélékhez tartozó szép virágú növény (Cypripedium). Ahol a vihar csapást tört az erdőn át, … ott … tündérvilági növényzet támadt elő; … a „rigópohár”, a „szépasszony papucsa” … itt tartják rejtett otthonukat. (Jókai Mór)
5. (bizalmas) Fémből készült szerszámnak, eszköznek hordozására, felfüggesztésére való, tokra vagy keretre emlékeztető, rendsz. bőrből v. más puhább anyagból készült tartó.
6. (katonaság, régies, bizalmas) A szurony hüvelyét a derékszíjon tartó bőrtáska.
7. (építészet) Öntött v. kovácsolt vasszerkezet, amely a támasznak egy pontra koncentrált súlyát alátéttel, mozdíthatóan az alapzatra viszi át.
8. (bányászat) A támfák nyomásának nagyobb felületre való elosztását biztosító fatuskó.
9. (vasútügy) A csillék, vasúti kocsik elmozdulásának megakadályozása végett a sínre helyezett ékszerű eszköz. || a. (vasútügy) Az a vaslap, amelyen a vasúti váltó mozog.
10. (sport) Versenyzésre haszn. motorcsónak.
Szólás(ok): azt se mondta, papucs: egy árva szót v. egy kukkot se(m) szólt.
Szóösszetétel(ek): 1. papucsállatka; papucscsoszogás; papucsember; papucsférj; papucsfeldolgozás; papucsgyártó; papucshatalom; papucskészítő; papucsvarga; papucsvirág; papucsviselés; papucsvitéz; 2. fapapucs.
papucsos.
