pária
pária főnév páriát, páriája
1. (történettudomány, néprajz) <Az indiai hindu kasztrendszerben> a kasztokon kívül álló v. a kaszt szabályai ellen vétő s ezért az illető társadalmi csoportból kizárt, minden jogtól megfosztott személy. Megvettetésben élnek a nyomorú páriák. (Csengery Antal) Tarkabarka, rongyos, cifra népség volt. Olyan barna bőrűek s oly csillogó fekete szeműek, mint az indiai páriák. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) A társadalomból kitaszított, anyagilag v. erkölcsileg a legalacsonyabb fokon sínylődő, elnyomott, jogtalan, nyomorult ember. Szerencsétlen pária; a társadalom páriái. Szélvész verte, szép, nagy szivekre vár itt Egy sötét ország, melynek páriáit Nem mentheti már csak szélvész-roham. (Ady Endre) Mi vagyok én? Ugyanolyan pária, mint a kis cseléd. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): páriasorsú.
