párthíve
párthíve [e] főnév (személyragos) -m, -d, ..vünk, -tek [ë], ..vük, ..vét, -i (főleg 3. sz.-ben) (kissé régies)
Az a személy, aki vkinek pártján (1, 3) van, annak politikai nézetét helyesli, és érvényesíteni törekszik. A trónkövetelő párthíve. Közöld ezt párthíveiddel is. A főispánnal tartott beszélgetését párthíveinek suttogva elmondá. (Eötvös József) Teleki és párthívei egyedül maradtak a mámoros fejedelemmel. (Jókai Mór)
