pásztorkodás
pásztorkodás főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. A pásztorkodik igével kifejezett tevékenység, foglalkozás; háziállatok őrzése, legeltetése. Falusi gyerekek kedves foglalkozása a pásztorkodás. Pásztorkodásból él. Pásztorkodással keresi a kenyerét.
2. Kezdetleges állattartó és állattenyésztő gazdálkodás mint nomád életforma. Hegyvidéki, sivatagi, sztyeppi pásztorkodás; nomád, vándorló pásztorkodás. A magyarok régen pásztorkodással foglalkoztak. [A magyarok a] pásztorkodásnak kedvelői voltak. (Katona József)
