patron
patron főnév -t, -ok, -ja
1.* (elavulóban) Töltény. Két patront tett a puskába. A vadászfegyverben nem volt patron. Én kiszedtem belőle. (Krúdy Gyula)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (műszaki nyelv) Robbantáshoz haszn. töltet (a). Már kész van a dinamitos lyukakkal, s viszi a tízdekás patronokat, s engedi gyújtózsinórral a mélybe. (Gelléri Andor Endre)
3.* Fémből v. papirosból készített töltényhüvely. Üres patron.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
4. A szódavíz házi előállításához haszn., széndioxidot tartalmazó hüvely.
5. (műszaki nyelv) <Az esztergapadon és fúrógépen> szorító szerkezet a megmunkálandó tárgy (néha a szerszám) befogására.
6. <A szobafestésben és textilfestésben> mintalap, amelyen az ismétlődő motívumok ki vannak vágva; a festés e kivágásokon át történik; stencil.
7. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) <Irodalomban, művészetben> elcsépelt forma, kész sablon. Egy patronra készültek. Teljesen ismeretlen előttem a patron, amely szerint azok [= az ifjú szociográfusok könyvei] készültek. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): patrontok.
patronos.
