patvar
patvar főnév -t, -ok, -a (régies)
1. Perpatvar. Péter és Pál (tudjuk) nyárban | Összeférnek a naptárban … Hanem a mi Péter-Pálunk | Háza körűl mást találunk: Zenebonát, örök patvart. (Arany János)
2. <Enyhén indulatos beszédben, főleg tréfás szitkozódásban, elhomályosult jelentéssel.> –21 <Enyhe bosszankodás, bosszúság kifejezésében.> (A) patvarba is! fogsz sietni? De a patvarba, még neked Tej kell, biz a, tej … . hóh, se baj, Hisz ott a szomszédasszony … Majd fölvállalja ő a szoptatást. (Petőfi Sándor) –22 <Bosszús felszólításban.> Eredj a patvarba! –23 <Beleegyezés, ráhagyás kifejezésében.> → Üsse (a) patvar; üsse meg (→ megüt) a patvar; → vigye patvar. Vigye patvar mindezt, csak hozzád mehettem volna…! (Tompa Mihály) –24 <Tagadás, elhárítás, visszautasítás enyhén indulatos kifejezésében.> (A) patvart! Tudja a patvar! Ne is búsuljon ked [= kegyelmed], Miklós vitéz … – Búsul a patvar – mondta gondolataiból felriasztva Miklós vitéz. (Móricz Zsigmond) –25 <Ragozatlan kérdő névmással v. kérdő határozószóval a kérdés indulatos, érzelmileg színezettebb voltának jelölésére v. nyomósítására>. Mi a patvar ütött beléd? Hogy a patvarba ne?: hát hogyne!; hát persze!
Szóösszetétel(ek): perpatvar.
