pecér
pecér [ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (népies, régies) Sintér, gyepmester (segédje). A pecérek összefogdosták a kutyákat. A sintér és pecérei járták az utcákat. Mérföldkő mellett nagy rakás homok … Késő délután | pecér jön arra ketrechintaján [= ketreces kocsiján] | s a sok visító eb körül | a tájnak renyhe népe összegyül. (Babits Mihály)
2. (régies) Kutyákkal bánó, őket gondozó, főleg vadászebeket idomító személy, ill. alkalmazott. Toldi … Jobban kifejezte Lajos egész tervét: | Hogy akar bémenni, micsoda pompával … Minden inas, csatlós, pecérje, lovásza, Kocsi-, szekérhajtó, – igrice, solymásza … Lészen olasz bőrben, egy-egy magyar bajnok. (Arany János) [A vadászebeket] a pecérek kihozták … az udvarra. (Jókai Mór) || a. (régies) <Falkavadászatokon> a vadászkutyák falkáját kivezető és irányító, rájuk felügyelő személy.
3. (régies, rosszalló) Csatlós, poroszló. A fejedelem pecérei egy összeroskadt férfit vezetének elé. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. pecérgyerek; pecérmesterség; pecértelep; 2. kutyapecér.
pecéri; pecérkedik; pecérség.
