pecsétel
pecsétel [ë-ë v. e-ë] ige -t, -jen [ë], (népies) pöcsétel [ë]
1. tárgyas Pecsétel vmit: azzal van elfoglalva, hogy pecsétet (1) üt, nyom vmire. Egész délután bizonyítványokat pecsételt. || a. (tárgy nélkül) [Mit csinál a postán?] – Naphosszat pecsétel.
2. tárgyas (átvitt értelemben, költői) Megpecsétel (2a). Élete ezentúl csak gyalázat lenne … Igy – midőn hűségét halállal pecsétli, Annak tisztaságát a világ nem kétli. (Arany János)
Igekötős igék: bepecsétel; lepecsétel; megpecsétel; összepecsétel.
pecsételés; pecsételget; pecsételhető; pecsételő; pecsételt; pecsételtet.
