pedáns
pedáns [ë] melléknév -ul v. -an, -abb (régies írva: pedans is)
1. (kissé rosszalló) Olyan <személy>, aki magatartásában, életmódjában elvből v. megszokásból kicsinyes merevséggel ragaszkodik bizonyos szabály(ok)hoz, szokás(ok)hoz, akit túlzott pontosság, kínos rendszeresség és olykor nagyképű fontoskodás jellemez. Pedáns agglegény; kínosan pedáns vénember. Ha nem vagyunk pedansak, Euripides ez egyenetlenségei csak új érdeket adnak alakjának. (Péterfy Jenő) A pedáns és óvatos család … elutasította. Nem volt más hátra, mint hogy elvigye erővel, kompromittálja [a lányt]. (Hunyady Sándor) || a. (kissé rosszalló) Ilyen személyre jellemző, reá valló, vele kapcsolatos. Pedáns fontoskodás.
2. Rendszerető, rendes, pontos <személy>. Szeretek pedáns lenni. Én nagyon pedans, pontos tisztviselő vagyok. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen személyre jellemző. Pedáns rend, tisztaság. Nézd, milyen gyönyörű pedáns munka!
pedánskodik; pedánsság.
