pendít
pendít [ë v. e] tárgyas ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. -ni (hangutánzó)
1. (főleg igekötővel) (ritka) Kifeszített húrt ujjával v. vmely kemény tárggyal úgy érint, hogy kissé megfeszüljön, majd elengedi, hogy rugalmas rezgése sajátos pengő hangot adjon; megpenget. || a. <Húros hangszert> így megszólaltat. Cimbalmot, gitárt, lantot pendít. Izár fia Kárel … Jött rézzel ragyogó kobozát pendítve szavához. (Vörösmarty Mihály) Penditik a kobzot, zörgős dobot ütnek S táncolva dalolnak a tágas kioszkban … (Gyulai Pál)
2. <Rugalmas fémtárgyat> (gyengén) megüt v. kifeszít és elenged, hogy rezgése pengő, érces hangot adjon; megpendít. Kapát, kaszát pendít; sarkantyúját pendíti. Egy szóval, én e ligetecskét Igy is, ahogy van, szeretem … Itt látom az év szakaszát, Mikor hajt rügy, levél az ágon, Mikor pendítik a kaszát. (Arany János)
Igekötős igék: megpendít; rápendít.
pendítés; pendített; pendítő.
