pentameter
pentameter [ë-ë-ë v. e-e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] pentaméter (irodalomtudomány)
Görög–latin eredetű, klasszikus verssor; hat lábból áll, mint a hexameter, de a harmadik és a hatodik láb hiányzó szótagját szünet pótolja; a negyedik és az ötödik mindig daktilus. (Pl.: Nemzeti | nagylé | tünk || nagy teme | tője Mo | hács! Kisfaludy Károly) A disztichon vagy párvers második sora mindig pentameter.
