perem
perem [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vmely meredek oldalú tárgynak v. természeti alakulatnak a széle. A híd, a szikla pereme; a fazék, a kalap, a szék pereme. El, vissza innen, e rémületes Széditő meredélynek pereméről! (Vajda János) Vastag deszkát vetettek át a gödör két peremén, hogy azon járni lehessen. (Kosztolányi Dezső) A part peremén úgy állnak … a magányos fák, mintha a vízbe akarnának ugrani. (Nagy Lajos) || a. Vmely terület szegélye, határa. A látókör, a város pereme. Mint kiűzött király országa széléről, Visszapillant a nap a föld pereméről. (Petőfi Sándor) A város peremén, ahol élek, | … puha | szárnyakon száll a korom. (József Attila)
2. (műszaki nyelv) Vmely tárgy kerületének gallérszerűen visszahajtott része v. a rá fölerősített keret, karika a tárgy szilárdságának növelésére, berepedésének megakadályozására v. más, hozzá kapcsolódó tárgy odaerősítésére. A cső, a hordó, a szelep pereme. || a. (építészet, asztalosipar) Ablak, ajtó tokjának pereme: a fal felületével egy síkban, szintben levő része.
3. (ritka, régies) <Ruhán> visszahajtott, levarrt szegély. Lelkére kötötte, hogy a nadrág peremébe varrt pénzecskét többször megtapogassa. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): peremfa; peremfutó; peremhelyzet; peremkő; peremközség; peremleválás; peremmagasság; peremterület; peremvidék.
peremes; peremtelen; peremű.
