perjel
perjel [e-e v. ë-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (vallásügy)
1. <Némely szerzetesrendben> házfőnök, prior. Az ősz perjel meghallgatta gyónásomat, és feloldott. (Jókai Mór)
2. (régies) <Az apát mellett> vmely kolostor gazdasági ügyeinek intézője, gondnoka.
perjeli; perjelség.
