pertu
pertu [ë v. e] határozószó, melléknév és főnév (bizalmas)
I. határozószó Tegező viszonyban. Pertu vagyok vele. || a. Tegezve. Pertu szólt vkit. Wracza Károly meggazdagodott fűszerkereskedő, hiú ember, pertu kell szólítani, s tehetsz vele, amit akarsz. (Mikszáth Kálmán)
II. melléknév Olyan, akivel vki tegező viszonyban van. Pertu barátok ←. János … nekem pertu pajtásom. (Mikszáth Kálmán)
III. főnév -t, -ja (csak egyes számban) Tegeződés, tegező viszony. Pertuban van vele; pertut iszik vkivel: arra iszik vele, hogy ezután tegeződni fognak. Csak hagyd … az urambátyámozást; maradjunk a „pertu”-nál. (Jókai Mór) Szellemvilágba repültem vele [= Babitscsal], s mikor bort nyitott és pertut ivott, | úgy éreztem, a tündöklő Napot | tűzi mellemre. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): pertupohár.
pertuz.
