phű
phű indulatszó, fű, (ritka) phü, phüh, (régies) phi
1. <Utálat, undorodás kifejezésére, főleg kellemetlen szagra vonatkoztatva>. Phű, de büdös van! Phű, de pocsék! Ajkig vagyunk a pocsékba, Phüh. (Kemény Zsigmond) Mit gondolsz, Nagy Sándor is ilyenné lett a földben? – Épen. – S ilyen szaga volt? phű. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Mikor a második golyó szakadt át a tetőn, az asszonyok maguk öntötték le vízzel, és gurították a másik mellé. – Phü, de büdös! (Gárdonyi Géza)
2. <A nagy melegben v. felhevült állapotban, nagy testi fáradtságban kifújt levegő hangját utánozva, a testi elbágyadás, kimerültség érzékeltetésére:> hű! Phű, de meleg van! Phű, de elfáradtam, alig szuszogok! Phi, arcod a haragtól hogy kigyúlad! (Arany László–Shakespeare-fordítás) Phü! de melegem van öreg! Mindjárt itt megfulladok! (Mikszáth Kálmán) Phű, be elfáradtam! – kiáltott fel a földrajz professzora. (Ambrus Zoltán) Phüh de meleg van odabe – mondotta [a kukta] piros arccal. (Gárdonyi Géza) Phüh! micsoda kánikula ez! (Bársony István)
3. <Fúvás hangjának utánzására, esetleg vminek gyors eltűnését, elfogyását érzékeltetve.> Elég az hozzá, hogy (szájával fújva) phű, úgy szétment a pénz, mint a pehely a viharban. (Csiky Gergely)
4. <Bosszúság, keserűség kifejezésére.> Phű! Átkozom a lelkit, akkor jut egynek eszibe közülök, hogy … (Abonyi Lajos) Káromkodik a gazda s nem felel (Phü! mennyi baj: szárazság, sáska, patkány …) (Babits Mihály)
5. (ritka) <Csodálkozással vegyes rosszallás, elítélés kifejezésére.> Phű Dani, talán bizony a zsiványcéhbe [= a zsiványok közé] állottál! (Abonyi Lajos)
A régies írásmód szerint ph-val kezdődő idegen eredetű címszavak egy részét ld. f alatt.
