piano
piano [piánó v. piáno v. pianó] határozószó és főnév
I. határozószó (zene) <Zenei játékra, előadásra vonatk. jelzésben:> halkan; (rövidítése: p.). Ezt a részletet piano kell játszani. || a. (választékos) <Rendsz. figyelmeztetésként:> (igen) halkan, csendesen. Csak piano, gyerekek! A sok slepp, s vigánó A rakoncák között suhognak piáno. (Csokonai Vitéz Mihály)
II. főnév pianót, pianója
1. (zene) Halk hang, játék v. előadás. Pianói nagyon finomak voltak. Joachimnek már pusztán hegedűje hangjában van valami költői báj … Lágy marad a legerősb fortéban, és teljéből a susogó pianóban sem veszt. (Péterfy Jenő) A középhangjaid most is teltek és kellemesek – mondotta a társam. – És néha meglepőn finomak a pianók. (Kaffka Margit)
2. (ritka) Zongora.