pikáns
pikáns melléknév -an, -abb
1. Burkoltan erotikus vonatkozású, az érzékiséget finomabb eszközökkel ingerlő <elbeszélés, írásmű, ill. művészi ábrázolás>. Pikáns elbeszélés, história, történet, tréfa, vicc; pikáns illusztráció, kép, rajz. Pikáns adomákat mondott el félhangon. (Justh Zsigmond) A képek francia munkák. Apró … szerelmes jelenetecskék: „Nem találod-e pikánsaknak?” (Petelei István) Színes és kacér köntösbe bújva Gáláns regények és pikáns novellák. (Juhász Gyula)
2. Az érzékeket finoman izgató, erotikus <helyzet, jelenet>. „Meztelen | vagyok, jaj, éppen a kádban ülök,” | súgta kagylóba … „Úgye, pikáns?” (Szabó Lőrinc)
3. Megkapóan, ingerlően érdekes <női külső>. Pikáns arcocska, szépség. Orra se „rendes”, hanem határozottan érdekes, a lélegző cimpáival, majdnem különös és pikáns. (Kosztolányi Dezső)
4. (ritka) Botrányosan érdekes, meglepő, furcsa <dolog>, amely vkinek a magánéletére, személyes ügyeire, viszonyaira vonatozik, s a nyilvánosságra nem tartozik. Pikáns eset, hír.
5. (konyhaművészet) Ínycsiklandóan fűszeres, étvágygerjesztő, kellemesen csípős ízű. Pikáns mártás. Soha életemben olyan jóízűt nem ettem … a húsa maga olyan különös ízes volt, pikáns, kellemes. (Móricz Zsigmond)
