pirkad
pirkad tárgyatlan ige -t, -jon (csak egyes szám 3. személyben)
1. (személytelen igeként) (választékos) A napkeltének első – az ég aljának megpirosodásával járó – jelei mutatkoznak; pitymallik. Keljetek fel, már pirkad. Olyan sokáig | bámultam az égbolt gazdag csodáit, | hogy már pirkadt is keleten. (Kosztolányi Dezső) || a. (költői) <Hajnal, reggel> az ég aljának pirosodásával kezdődik. Jó reménnyel, vak reménnyel, Hogy ha megvirradna már! | De a hajnal csak nem pirkad, S amit látunk, az se csillag: Bolygó fény, vagy fénybogár! (Vajda János) Isten veled, Puck, pirkad már a hajnal. (Juhász Gyula)
2. (tájszó) Piros színűvé válik. Pirkad már az őszibarack.
Igekötős igék: megpirkad.
pirkadó.
