plafon
plafon* főnév -t, -ok -ja
Kerülendő szó vagy kifejezés.
1. Mennyezet (1). Örömében majd a plafonig ugrik: nagyon örül, örömében ugrál. A plafon rengett s az egész vén ház inogni rémlett a téli éjszaka csöndjében. (Babits Mihály) Tűzvész … | sikoltozás, öt helyt egyszerre gyúl | szék, függöny, asztal, fel a plafonig | csapja ujjongó, égő karjait | a szétfolyt petróleum. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, 1945 után, bizalmas) <Költségvetésben, fizetésben• hivatalosan megszabott, engedélyezett felső határ, legmagasabb összeg. A gyár évi beruházásának plafonját egymillió forintban állapították meg. Az igazgatónak magas a plafonja. Mennyi a plafonod? || a. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) <Vmiben elért v. elérhető> legnagyobb teljesítmény. Szántásban húsz hold volt a napi plafonjuk.
A 2. sz. jelentés szövegének elején a „fizetésben” szó után > jel teendő. Ugyanez a jel törlendő a negyedik sor elején levő évi szó után
plafonos; plafonú.
