pocsék
pocsék melléknév és főnév
I. melléknév -ul, -abb
1. (bizalmas) Felháborítóan rossz <dolog>; gyalázatos. Pocsék munka; pocsék idő van.
2. (bizalmas, durva) Visszatetszően csúf, rút <személy, dolog>; ronda. Pocsék egy ember!; pocsék képeket állítottak ki. Szóláshasonlat(ok): pocsék, mint a sötét → éjszaka. Pocsék felesége van ennek a nábobnak. (Mikszáth Kálmán)
3. (tájszó) Olyan <személy>, aki pocsékol; pazarló.
II. főnév -ot, -ja
1. (tájszó, elavult) Pocsolya v. lucskos sár.
2. (elavult) Pocsékban van: kellemetlen helyzetben, bajban van; pácban van. Ajkig vagyunk a pocsékba. (Kemény Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, népies) (Állandósult szókapcsolatokban) Pocsékba megy v. pocsékká válik: kárba vesz, tönkremegy; pocsékká tesz: a) <személyt> becsületében mocskol. A megbeszélésen pocsékká tették. b) <határt, termést> tönkretesz. A jégeső pocsékká tette a szőlőt; pocsékká ver: tönkrever. Kopog a jég-eső, tördel mindeneket, Mind pocsékká tészi a szántó földeket. (Csokonai Vitéz Mihály)
pocsékság.
