polgárság
polgárság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. <A tőkés társadalomban> a tőkések, a kizsákmányolók uralkodó osztálya, amelynek birtokában vannak a termelőeszközök, s amely abból a jövedelemből él, amelyhez a bérmunka kizsákmányolásából eredő értéktöbblet juttatja. A polgárság hanyatlása, reakcióssá válása.
2. <A középkortól a múlt század közepéig> a városlakók, a városi polgárok, iparosok és kereskedők rendje. A városi polgárság; a polgárság kialakulása; a polgárság egyenjogúsítása; a városok polgársága. Valamennyi királyi város követeinek a szavazata „egy” szavazatot adott ki. Ez volta polgárság részvevése a törvényhozás műveletében. (Jókai Mór) || a. Vmely helység, kül. város lakóinak összessége, lakossága. Sopron polgársága. Legfinomabb libapecsenyével látja el a gazdag budapesti polgárságot. (Krúdy Gyula)
3. (ritka) Vkinek polgár (2, 5) volta. Polgársága nem akadályozta abban, hogy a forradalomhoz csatlakozzék.
4. (régies) Vmely város v. állam közösségéhez való tartozás közjogi állapota. Elnyerte, megkapta, megszerezte a pesti polgárságot.
Szóösszetétel(ek): állampolgárság.
polgársági.
