ponk
ponk főnév -ot, -ja
1. (tájszó) (Kis) domb, halom, emelkedés. A hegysor … süveg alakú ponkon kezdődik, melynek hátrésze folytonosan magasuló gerincekkel föggött össze. (Kemény Zsigmond) A magyar vezérek … ésszerű haditervet foganatosítottak … Ponkról ponkra igyekeztek elfoglalni minden sziklavédművet [= sziklába vájt erődítményt]. (Jókai Mór)
2. (vasútügy) Vasúti kocsikba v. kocsikból való rakodáshoz haszn., a kocsik padlójának magasságáig érő (lejtős) emelvény, építmény a sínek mellett; a vasúti raktár magas, peronszerű rakodója.
