pörköl
pörköl ige -t, -jön
1. tárgyas <Magvakat> gyorsan kevergetve, bizonyos ideig lassú tűz hatásának tesz ki, úgyhogy az anyag – felületén kissé megégve – veszít a nedvességéből, s darálásra, ill. fogyasztásra alkalmassá válik. Árpát, kávét, mandulát, mogyorót pörköl. || a. tárgyas (tájszó) Pirít (1). Az útitáskából kivesz egy darab szalonnát …, a lángon pörkölni kezdi. (Kemény Zsigmond) Kemény tarhonyát pörköl magának vacsorára. (Móra Ferenc)
2. tárgyas (műszaki nyelv) <Ércet> magas hőfokon hevít, hogy a benne levő gáz v. víz mennyiségét csökkentse.
3. tárgyas (tájszó) Disznót pörköl: disznót perzsel.
4. tárgyas <Tűz, meleg> erősen éget, süt vmit. A lencse gyújtópontjából tűz ránk a napsugár és pörköli bőrünket. (Kosztolányi Dezső)
5. tárgyatlan (csak névmási határozóval) (ritka) Vkire pörköl; <rendsz. csak riasztásul, komoly kárt okozni nem akarva> söréttel vki, vmi felé lő. Vö: rápörköl (1). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk pörköl. Vigyázzatok, mert rátok pörköl a csősz!
6. tárgyas (átvitt értelemben, tájszó) Pörköl vkit: szidja, korholja, pirongatja. Szüntelen pörkölte, gyalázta őket … (Vas Gereben) || a. tárgyatlan (csak névmási határozóval) (átvitt értelemben, tájszó) Vkire pörköl: rápirít, megszégyeníti, megleckézteti. Vö: rápörköl (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk pörköl.
Igekötős igék: lepörköl; megpörköl; rápörköl.
pörkölés; pörkölő; pörköltet.
