portré
portré főnév -t, -ja
1. (művészettörténet) Személyt ábrázoló képzőművészeti alkotás. Portrét fest vkiről. Megfestette, márványból kifaragta az asszony portréját. Portrék festésével foglalkozik. Mátkája portréját a mellén viseli, Szája mosolygással, szeme tűzzel teli. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Általában arckép. Az érettségi tabló portréi. Portrét csináltatott a fényképésznél.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Írói eszközökkel alkotott> jellemrajz, jellemkép. A munkakerülő szellemes portréja. Kitűnő portrét rajzolt a tisztviselőről. Volt ott egy irodalomtörténet is; | Berzsenyinél ütöttem fel: … Utána elolvastam Kölcseyt, | a portrét róla, s egyre lázasabb | izgalommal a többit. (Szabó Lőrinc)
portréjú; portrés; portrézik.
