pót
pót melléknév (főleg összetételben, egyébként ritk.)
1. Vminek a pótlására, helyettesítésére való. Ez az eredeti alkatrész, ez pedig a pót.
2. Vminek a kiegészítésére való; vmihez mint alaphoz kiegészítésül járuló. Az adatok közt van egy pár fontosabb, van egy pár pót.
Szóösszetétel(ek): pótágy; pótajánlat; pótbizonyíték; pótcikk; pótcsapat; pótérettségi; pótesküdt; pótfedezet; pótfelajánlás; pótfelvétel; pótfizetés; pótfüggvény; pótfüzet; pótgyártmány; póthatáridő; póthatározat; pótidő; pótilleték; pótilletmény; pótjátékos; pótjavaslat; pótjelentés; pótjuttatás; pótképviselő; pótkérdés; pótkezes; pótkikötés; pótkölcsön; pótköltségvetés; pótkötelék; pótkülönítmény; pótlista; pótmegoldás; pótmegrendelés; pótműszak; pótnyomozás; pótpad; pótrendelés; pótrendelet; pótrendelkezés; pótsorozás; pótsúly; pótszabadalom; pótszabadság; pótszállítás; pótszállítmány; pótszerződés; pótszigorlat; póttengely; póttörvény; pótutas; pótutasítás; pótüteg; pótvégrendelet.
