próféta
próféta főnév ..tát, ..tája
1. (vallásügy, történettudomány) <A zsidó és a keresztény vallás tanítása szerint> az a személy, aki – állítólagos látnoki ereje révén – Istennek vele közölt akaratát közvetítette a zsidó néphez. Dániel, Ézsaiás, Jerémiás próféta; → hamis próféta. (szójárás) Bár(csak) a próféta szólna belőled: bár igaz lenne, beválna, amit mondasz. Hol a próféta őrült láza, | Mely fölőrjöng, tombol az Égre? | Hát már az átkoknak is vége? (Ady Endre) En Jónás, ki csak a Békét szerettem | harc és pusztulás prófétája lettem. (Babits Mihály) || a. (vallásügy) A próféta: <mohamedán felfogás szerint> Mohamed. Egy az Isten és Mohamed az ő prófétája: <a mohamedán vallás első alaptétele.> Magát a szultánt is csak a próféta zászlója … mentette meg. (Eötvös Károly) || b. (gúnyos) Vmely vallási szekta vezetője, ill. ilyen szekta tanait hirdető személy. Kint az udvaron nagy csoportosulás támadt a cseh próféta körül, aki … ilyenkor este … tanait hirdette a köréje gyűlt internáltaknak. (Kuncz Aladár) Mohamedet is a galamb hozta bajba, a tanyai prófétát is. (Móra Ferenc)
2. (átvitt értelemben, néha tréfás is) Jós, jövőbe látó személy. Nem vagyok próféta, nem tudhatom előre. Én ugyan próféta nem vagyok, Hanem annyit merek jóslani, Hogy ma nem gyönyörködhetnek már Bennem a város leányai. (Petőfi Sándor) Mennyit kellett önmagukban bízni azon lelkeseknek, kik prófétái voltak a jövendőnek … (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vminek a prófétája: vmely mozgalomnak hivatott vezetője, lelke. Kossuth, szabadság profétája… Vezessen Isten útadon. (Gyulai Pál)
Közmondás(ok): Senki sem próféta a saját hazájában: közvetlen környezetében nem szokott kijutni az embernek a méltó elismerés.
Szóösszetétel(ek): 1. prófétajelölt; prófétaszakáll; prófétaszakállú; 2. álpróféta.
prófétai; prófétaság.
