pusztaság
pusztaság főnév -ot, -a
1. Nagy kiterjedésű, kopár, műveletlen, lakatlan vidék, puszta (I. 1a). A folyón túl nagy pusztaság terült el. Tikkadtan vándoroltak a pusztaságban. Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon: | Toldi Miklós képe ugy lobog fel nékem. (Arany János) Üres szemgödrökkel rohan a pusztaságba, mint egy kivert, veszett eb! (Ambrus Zoltán)
2. Vminek puszta (II. 1) volta; kopárság, üresség; elhagyatottság. A föld, a határ, a vidék pusztasága; a ház pusztasága.
pusztasági.
