parázs
parázs főnév parazsat (parázst), parazsa
1. Teljesen áttüzesedett, vörösen izzó, lassanként hamuvá égő anyag (kül. fa, szén). → Eleven parázs; hamvadó, izzó parázs; → hamu alatt lappangó v. szunnyadó parázs; a csutka, a rőzse, a venyige parazsa; a cigaretta, a pipa parazsa; parázsban sült burgonya, tengeri; parázson süti a gesztenyét, a pogácsát, a szalonnát; szítja a parazsat. A másik szobából hozott át parazsat a begyújtáshoz. Megpiszkálja a kályhában a parazsat. A parazsat túrta Csiptető vasával. (Petőfi Sándor) Szítsd fel a parázst, és emlékezzél rólam. (Tompa Mihály) Öreg este. A parázs húny. (Juhász Gyula) Lassan lélekzettek az arany parazsak, gyémánt hunyorgással omoltak össze. (Kosztolányi Dezső)
2. jelzői használat(ban) (irodalmi nyelvben) Csillogó, fényes. Parázs szem. Nem süt a hold, gyér a csillag, Ködbe hamvad parázs tüzök. (Arany János) Nekem egy tövis ment a lábamba … A gulyásné leguggolt és kivette a tövist. „Nem érzi már a tövist?” – kérdezé … felpillantva tüzes parázs két szemével. (Jókai Mór)
3. jelzői használat(ban) A szenvedélyességig heves, nekitüzesedő, élénk. Parázs botrány, veszekedés, vita, verekedés kezdődött. Ma … egy kis parázs ferbli kerekedett. (Mikszáth Kálmán) Parázs hangulat keletkezett. (Móricz Zsigmond)
4. jelzői használat(ban) (népies) Puhán, porhanyósan szétomló. Parázs burgonya; parázs sült tök. Mint az érett gyümölcs, szinte széjjelmállok, A csupa jóságtul kásás vagyok, parázs. (Arany János) Te nem tudsz sziklán mászni, nem parázs Fövényen járni, mint én. (Madách Imre) || a. (tájszó) Silány, sovány. Parázs föld, hús.
Szóösszetétel(ek): parázshalom; parázskaparó; parázskupac; parázsszén; parázsszikra; parázstartó; parázstűz.
parazsas.
