parlament
parlament [ë v. e] főnév -et, -je [ë, e]
1. <Polgári országokban:> választott legfőbb államhatalmi, elsősorban törvényhozó szerv, testület; rendsz. két házból (pl. alsó- és felsőházból, képviselőházból és szenátusból stb.) áll. A parlament együtt ← van; egybehívják, feloszlatják a parlamentet. A parlament ülést tartott. Bekerül a parlamentbe mint képviselő. Anglia külpolitikájának hivatalos képviselője … a parlamentben … kijelentette, miként [= miszerint] Ausztriának erős igényei vannak az angol nép rokonszenvére. (Kossuth Lajos) A társadalmi egyesületek feliratokat intéztek a kormányhoz. Sürgősen összehívták a parlamentet. (Nagy Lajos) || a. (nem hivatalos) Országgyűlés.
2. Az az épület, amelyben e testület v. az országgyűlés tanácskozik; országház. A fogadás a parlamentben lesz. Az új nagykövetet a parlament előtt díszszázad fogadta. Hol beszéltél a miniszterrel? – kérdezte az alispán. – Az nagyon furcsa volt, előbb a minisztériumban vártam rá, akkor átvittek a parlamentbe, – míg a miniszter bent volt, hallgattam is az ülést. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vmely közösségnek, szervezetnek széles körű, általános jellegű tanácskozása, ill. tanácskozó szerve. A bányászok, a vasasok parlamentje; az ifjúság, a nők parlamentje.
Szóösszetétel(ek): parlamentellenes.
