pásztor
pásztor főnév -t, -ok, -a
1. Háziállatok csoportját, nyáját őrző, legeltető személy. → Rideg pásztor. A pásztorok kihajtották a nyájat a mezőre. És mig igy merengek a bús gondolatban: Mellettem a pásztor jó estét mond halkan. (Tompa Mihály) Pásztorok és nyájak | jönnek le lassan a falu felé. (Radnóti Miklós)
2. (átvitt értelemben, ritka, vallásügy) Lelkipásztor. S ezen dogmai felfogás nem csupán a hívőket boldogítja, hanem egyúttal a nyáj pásztorának is javára szolgál. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, vallásügy) <Rendsz. csak ezekben az állandósult szókapcsolatokban:> A jó pásztor: Krisztus. Egy → akol, egy pásztor.
Szóösszetétel(ek): 1. pásztorbér; pásztorbunda; pásztorcsillag; pásztorcsoport; pásztordal; pásztorélet; pásztorember; pásztorének; pásztorfurulya; pásztorgyerek; pásztorház; pásztoridill; pásztorifjú; pásztorlegény; pásztorruha; pásztortanya; pásztortarisznya; pásztortársadalom; 2. csordapásztor; főpásztor; kecskepásztor; lelkipásztor; libapásztor; tehénpásztor.
pásztori; pásztorol; pásztorság.
