patkány
patkány főnév -t, -ok, -a
1. Emberi lakóhelyek körül, a föld felszínén v. a föld alatt élő, hulladékokkal táplálkozó, hosszú farkú, arasznyi nagyságú, barna v. barnásszürke színű rágcsáló állat; falánkságával és veszedelmes betegségek terjesztésével nagy károkat okoz; vándorpatkány (Epimys norvegicus). Ronda patkány; patkányt fog, irt. Elszaporodtak a patkányok. Patkányok tanyáznak a csatornában. A pincéből kutyával fogatta ki a patkányokat. Patkányok jártak át az utcáról, a föld alatt alagutat vájtak maguknak, cincogtak a farakások körül. (Kosztolányi Dezső) Itt alszik a pincében, s ha nagyon unja magát, fütyül a patkányoknak. (Gelléri Andor Endre) || a. (állattan) Házi patkány: sötét palaszürke, majdnem fekete színű, vékony, de a fej és a test együttes hosszánál hosszabb farkú, az előbbihez hasonló nagyságú, padlásokon tanyázó rágcsáló állat (Epimys rattus). || b. (állattan) Erszényes patkányok: Amerikában honos, apró, többnyire egér, ritk. macska nagyságú, fán élő, főleg ragadozó emlős állatok családja (Didelphyidae).
2. (tájszó) Vakondok.
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Megvetést keltő, rút jellemű, undok, kártékony személy. Az ilyen patkányokat el kell pusztítani. A süllyedő hajóról menekülő patkányok: a veszni indult ügyet cserben hagyó hitvány emberek.
4. (hajózás, gúnyos) Szárazföldi patkány: szárazföldi ember, nem tengerész. Melyikhez van kedved: matróznak állni vagy szárazföldi patkánynak? (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. patkánybúvóhely; patkányfark; patkányfészek; patkánylyuk; patkánymarás; patkányvándorlás; 2. pézsmapatkány; vándorpatkány.
patkányos.
